Magyarország – A bor országa

Értékes kultúra, különleges élvezet

Kis mennyiségben terem és rendkívül finom – ilyen a magyar bor más nemzetek boraival összehasonlítva. Nem csupán ital, hanem értékes, ritka különlegesség.

Hogy mitől különleges a magyar bor? Ennek számos oka van, és az összes tényező együtthatása eredményezte az utóbbi évtizedekre jellemző és egyedülálló változást a minőség terén. Rendkívül fontos a borhagyomány: sok évezreddel ezelőtt honosodott meg a borászat a mai Magyarország területén. A szőlőtőke a tájkép, a kultúra és a mindennapok jellegzetes részévé vált. Ebben az összefüggésben érdemes megfigyelni a Magyarországra jellemző szőlőfajtákat, amelyek közül többről is elmondhatjuk, hogy kizárólag a hazai szőlőtermő vidékeken terjedt el. Ugyanis csak itt található meg a klíma- és a talajfeltételek azon ideális együtthatása, amely az eredeti, összetéveszthetetlen karakterű borok termeléséhez a lehető legjobb adottságokat biztosítja.

A magyar borkultúra sokféleségének további sajátosságai a frissen pezsgő, a könnyűtől az erősig terjedő, monumentális fehérborok, és a játékos, a gyümölcsöstől a hosszú életű testesig terjedő vörösborok, és nem utolsósorban a gyöngédséggel és belső feszültséggel teli édes borok, amelyek vitathatatlanul a világ legjobbjai közé tartoznak.

A magyar bor

Magyarország kicsi, mégis különleges bortermelő ország. Az összesen 51 ezer hektár nagyságú termőterületen évente átlagosan 2,5 millió hektoliter bor terem.

Értékes kultúra és még annál is több

Érzéki gyönyör és jelentős kulturális hagyomány egyesül minden pohár magyar borban. A kis bortermelő ország, Magyarország a borok és borstílusok elképesztő sokféleségét kínálja, amelynek mindegyike önálló, különleges élvezetet jelent és magán viseli a származási hely jegyeit, sajátosságait. Mindezek együttesen jelentik a tájat, a magyar életstílus kellemét és szenvedélyességét.

Soproni Borvidék

Sopron, a szőlőtőkék végeláthatatlan sora, a közeli Fertő tó semmi mással össze nem hasonlítható mikroklímája, mind-mind olyan ihletést adott a kelta időktől kezdve a Soproni borvidéken és a környéken élőknek, hogy a szőlőművelés évezredes hagyománya napjainkig nyúló és ma is virágzó hagyományként száll apáról fiúra. A vidék jellegzetes szőlőfajtái, melyek meghatározzák a Soproni borvidék jellemző borainak ízvilágát és hagyományait, újabbakkal egészültek ki az utóbbi századokban. A Soproni borvidék az ország nyugati csücskében terül el, az Alpokalján, a Fertő-tó nyugati, déli partjainál, valamint a Soproni-hegységben. Legértékesebb területe a Fertő-tó környéki hegyoldalakon, lankákon mintegy 1500 hektárnyi termőterületet foglal magába. A kékfrankos mellett jelentős a Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot és Pinot noir ültetvények is. A fehér bort adó fajták közül a Zöld veltelini a legjellegzetesebb, de a Chardonnay, Tramini, a Zenit, a Sauvignon blanc szintén elterjedt a vidéken, de folyamatosan nő napjaink legdivatosabb fajtájának, az Irsai Olivérnek az aránya is. A filoxéra, majd a háborúk pusztításai után az itt élők új erővel és lendülettel kezdtek hozzá a szőlők megműveléséhez, az ősök praktikái és ismeretei bővültek a mai kor technikái és tudományos ismereteivel.

Etyek-Budai Borvidék

A Dunántúli-középhegység északkeleti területein, a Gerecse-hegység déli részétől a Velencei- és a Budai-hegységig húzódik az Etyek-Budai Borvidék, melynek domb- és hegyoldalain, illetve fennsíkjain történik a szőlőtermesztés. Talaját tekintve Etyek-Buda meghatározó talajtípusa a magas mésztartalmú barna erdőtalaj, mely többségében mészkő alapon alakult ki. Etyek-Buda klímája – északi elhelyezkedéséből és dombvidéki jellegéből adódóan - a magyarországi átlagnál hűvösebb, hiszen az évi középhőmérséklet 9,5-10,5 °C. Az évi átlagos csapadékmennyiség 650 mm, melynek legnagyobb része a vegetációs időszak alatt hullik le. A XX. században az itt élő borászok fokozatosan orientálódtak az aromatikus fajták termesztésének irányába amilyen a Sauvignon Blanc is. Az aromatikus fajták térnyerésével együtt a gyors, oxigéntől elzárt technológia vált meghatározóvá a borvidéken. A Sauvignon Blanc fajtakarakterének megőrzéséhez acéltartályos erjesztés és érlelés a legjobb út. Ekkor fiatalon élénk savú, erőteljes illat- és ízvilágú, vegetális jegyeket felmutató bor születik belőle.

Tokaji Borvidék

A Tokaji borvidék vagy Tokaj-hegyaljai borvidék a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Ezzel a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtájnéven. A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában. A Furmint a borvidék 50 százalékát kitevő jellegzetes magyar szőlőfajta. Bőtermő fajte melynek fürtje középnagy, bogyói nagyok, vastag héjúak. Későn érik, jól aszúsodik. Borának sav- és extrakt tartalma nagy, illata közepes, zamata karakteres. A furmintra jellemző a tiszta, sárgabarackos ízvilág, valamint a méz illatjegyei is felfedezhetők benne. Meghatározó gyümölcsössége adja a bor gerincét. A Furmint méltán egyre népszerűbb fehérszőlőfajta belföldön és külföldön egyaránt.

Egri Borvidék

Az Egri borvidék mintegy 5400 hektárnyi szőlőültetvénye a Bükk hegység déli lankáin terül el. Éghajlatára jellemző, hogy viszonylag későn tavaszodik, száraz jellegű. A hegy- és domboldalakon, főleg miocén korú riolittufán, ezenkívül agyagpalán, nyirokon kialakult fekete színű, mészben szegény nyiroktalaj, barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdőtalajok terülnek el. A borvidék a rendszerváltozás után rendkívül gyors fejlődésen ment át. A szőlőültetvények területe a hagyományos és az új fajták legjobb termőhelyekre történő újratelepítésével jelentősen növekedett (Nagy-Eged, Pajdos). A fejlett nyugati borkultúrákban működő AOC rendszert meghonosították. Több száz közepes és kisméretű borászat megalapításával és látványos fejlődésével a borvidék borainak minősége jelentősen javult. A szőlőfajták tekintetében Eger egy rendkívül sokszínű borvidék. A leggyakrabban telepített, illetve a legjobb minőségű borokat adó szőlőfajtái egyike a Pinot Noir is.

Szekszárdi Borvidék

A 2600 hektáron elterülő Szekszárdi Borvidék Magyarország egyik legősibb bortermelő területe, ahol a szőlőművelés hagyományai a római korig nyúlnak vissza. A borvidék a Szekszárdi dombság legkeletebbre eső keskeny területét foglalja magában, ami Szekszárd, Őcsény, Decs szőlőit jelenti. A terület központi települése természetesen Szekszárd, amely a legnagyobb szőlőterülettel rendelkezik és nevet ad a borvidéknek. A Szekszárdi borvidék hazánk egyik kis területű, de igen híres vörösbortermelő vidéke. A borvidék területének 70 %-án kék, 30 %-án fehér szőlőt termelnek. A Szekszárdi borvidék jellemző szőlőfajtái közül több a világfajták közé tartozik: merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, chardonnay.

Villányi Borvidék

A Villányi Borvidék Magyarország egyik legfejlettebb bortermő vidéke. Legdélibb fekvésű borvidékünkön 2100 hektáron termesztik a szőlőt. Szubmediterrán éghajlata kiváló körülményeket teremt a szőlő érleléséhez, mely szintén fontos tényezője a borvidék sikereinek. Ez hazánk legmelegebb, legnaposabb borvidéke, hosszú száraz nyarakkal és tenyészidővel. Talaja a Villányi-hegység mészkövére rakódott vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz. A Villányi vörösborok sötétrubin színűek, testesek, illat- és zamatgazdagok, magas alkohol és tannintartalmúak. Mintegy 70-80%-ban találhatók a termőterületen. A Portugiesert Magyarországon korábban csak Oportónak, német nyelvterületen Blauer Portugiesernek hívták. Hogy ne lehessen összetéveszteni a portóival, Portugieserként szerepel a borospalackok címkéin. A legnagyobb mennyiségben a Villányi Borvidéken termesztik. Korán érő, bőven termő fajta, szeptember közepére teljesen beérik. Csak gazdag, barna termőtalajon ad megfelelő termést. Fagy- és rothadás érzékeny, de a szárazságot elviseli. Tőkéje gyenge növekedésű. Fürtje közép-nagy, vállas, közepesen tömött. Bogyója a Kékfrankoshoz hasonlatos, sötétkék, vékony héjú, lédús, kellemesen édes, alacsony savtartalmú. A Portugieser Villány védjegye, amely egy tradicionális fajtája, a pincék termékskálájának alapja. Egy jó évjáratú Portugieser, friss, üde, lágy, kevés cserzőanyagot tartalmazó, fiatalon is könnyen fogyasztható bor.